Egy halott az aluljáróban
Százezer ember észre sem vette
Ez a regényben idézett valóságos vagy kitalált újsághír akár A dobozember mottója is lehetne. Ugyanis arról a világról tudósít Abe Kóbó regénye, amelyben ilyen képtelen eset előfordulhat. Arról a világról, amelynek közönyét, részvétlenségét, adott esetben ellenségességét van, aki nem tudja elviselni – s így a kívülhelyezkedésnek egy sajátos módja terjed el. Kartondobozba bújt emberek tűnnek fel az utcákon, akik dobozlényükkel nyugtalanítják közömbösen vegetáló embertársaikat, jeleznek valamit, de az emberi közösség, a társadalom nem akarja „fogni” jeladásukat. Egyetlen motívum sejlik fel a regényben, amely képes lenne a dobozembert kicsalni a dobozvilágból: a szerelem. Csak az életet szimbolizáló lány menthetné meg az elszigeteltségtől, a magánytól. A homok asszonyához, Abe Kóbó korábbi nagy sikerű regényéhez hasonlóan az író most is finom szimbólumokkal, költői képekkel, leírásokkal dolgozik. Ősi japán forrásokhoz nyúl vissza: a „nikki” – a naplóirodalom – és a „dzicu-roku” – a megtörtént események hagyományához. S a tradíció az európai olvasó számára meglepően modern mű formájában születik újjá.
A jövőbe látás és a génmanipuláció fantasztikus lehetőségeivel és következményeivel foglalkozik a szerző, aki nem más, mint az élő japán klasszikus, A homok asszonya írója. Egy kutatóintézeti professzor, Kacumi példáján megtanulhatjuk, miként jár az, akinek sikerül bepillantania saját jövőjébe, illetve megtudhatjuk, milyen élet várhat ránk a génbeavatkozások után.
Abe Kóbó 1924-ben, Kimifuszában született. A második világháború utáni japán írónemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Számos irodalmi díj jelzi pályafutásának egyes állomásait. A homok asszonya című regénye bejárta a világot, magyarul is megjelent, 1963-ban film is készült belőle. A negyedik jégkorszak az író tudományos-fantasztikus regénye, melyben rá akarja az olvasót döbbenteni arra, hogy a változó világban minden megváltozik, mint a magyar olvasókhoz írt előszavában ő maga írja: „A mindennapok folytonossági érzésének meg kell szűnnie, amikor a jövőbe pillantunk: a Jövő, megértéséhez nem elég csak a jelennek élni. A mindennapok természetes rendje sok mindenben hibás, ezt szeretném tudatosítani az olvasókkal. Kegyetlen a Jövő? Igen is, nem is.” És ha véleményét nem is fogadjuk el egészen, bátorságában nem kételkedünk, s abban is bizonyosak vagyunk, hogy Abe Kóbó korunk egyik legérdekesebb írója.