Atlantisz, Egyiptom és a Biblia érdekes újraértelmezése.
"Auta csakhamar megfelelő helyet talált, ahol kíváncsi szemek elől elrejthették a bárkát. A kormányos a bárkában maradt, míg Nefert, Auta és az egyik idegen elindultak a város felé. Ruházatuk ezüstös csillogása és szokatlan szabása magára vonta ugyan az emberek figyelmét, de senki sem ijedt meg tőlük. Már régebben is Ta Kemet országán át vezettek a nagy karavánutak, Atlantisz pusztulása óta pedig úgyszólván az egész világ központja lett. Így a legtarkább öltözetek és a legkülönbözőbb idegen szavak sem lepték meg az ittenieket. A délelőtti órákban érték el a város határát. Az idegen elámult a földbe vájt kunyhók láttán, amelyeknek nem volt ablakuk, csupán egy négyszögű nyílás szolgált bejáratuk, tetejüket pedig levelek és faágak borították. (Még ezekből is kevés volt, mert hiszen ebben az országban csak minden második-harmadik évben esett az eső.) Az idegen elszomorodott a meztelen, sovány gyerekek láttán, akik erejüket meghaladó terheket cipeltek vállukon. Végül is megkérdezte:
– Minden földi város ilyen, Auta?
Auta keserűen válaszolt:
– Amit itt látsz, azt minden városban megtalálhatod. De a városnak más része is van. Itt a szegények laknak. Majd meglátod a város másik képét is."