Az Özönvíz – Henryk Sienkiewicz trilógiájának arany alapja, középponti helyzetével ugyanakkor a szíve. Csupa lüktető ellentmondást foglal egybe és sugároz szét ez a ragyogó meseszövésű regény. Elemi erejű harangkongatása a történelem messzi mélyeiről is: értünk szól. A svéd-lengyel háború idejét, a XVII. század második felének észak-kelet-európai világát ismerjük meg lapjain. Nemzeti létükért küzdő vadromantikus és szelíden szenvedő hősök, bravúros hőstettek pengevillogásai sem szabadítják meg a nemzetet a végzet fenyegető árnyaitól.
Az eszményi szerelemben is a nagy megtartó erő árad, megváltást ígérve. Az egyéni sorsokat roppant eszmék hatják át – magunkra ismerünk megannyi történelmi köntösben, páncélban-vértben. Csak bámulni tudom, mily sorsa van a világklasszikus könyveknek! Lenyűgőzően közelről érint bennünket kalandos meseszövésével és végső hitelű történeti díszleteivel is ez a nagyregény. Nem ér véget. Azért sem, mert egy trilógia centrumában áll és nem ér véget, mert hőseitől szinte úgy búcsúzunk hirtelen, hogy még ma, de ha nem, hát holnap viszontlátjuk egymást.
Mégis ostobaság tőlem - gondolta magában -, hogy Nelt egyedül engedem mászkálni Afrikában. Ostobaság! Ostobaság! Hiszen olyan gyerek még! Egy lépésre sem szabadna elmennem tőle, hacsak nincs ott King. Ki tudja, mi történhet! Ki tudja, egy bokor alatt nem rejtőzik-e kígyó, vagy a szakadékból nem bújik-e ki valami nagy majom, mely elrabolhatja vagy megharaphatja! Isten ments. De nagy szamárságot csináltam! Nyugtalansága csakhamar önmaga elleni haraggá, majd iszonyú ijedelemmé változott... (Részlet)
"Dús, homokszín haja a homlokába lógott. Szeme üvegesen csillogott. Száját görcsbe rántotta a kín, fakult ajkai közül fehéren villant fogsora.
Rossi volt.
Megöregedett, szétesett, mióta nem láttam, de azért felismertem. Lehajoltam hozzá, megtapintottam a zsebeit. Üres volt valamennyi. A nadrágján és az ingén egyaránt. Zakót nem viselt, kopott cipője leesett a bal lábáról.
Fegyvert nem láttam a közelében.
A sziréna a sarok mögül harsant, és a reflektor végigvágott rajtam, mielőtt moccanhattam volna.
Két irányból jöttek, az utca két vége felől. Lezárták a menekülés útjait, legfeljebb a szeméttelep felé iszkolhattam volna. De a reflektor már befogott, és a hang is harsogott a megafonból:
– Maradjon a helyén, és emelje fel a kezét! A fegyvert dobja el!"
IAN STEWART számos matematikai tárgyú könyv szerzője. A VILÁG - EGYETEM sorozat számára írt könyvében a természet mintáiból indul ki. A csillagok körök mentén mozognak, az évszakok ciklikusan váltakoznak, minden hópehely, hatszög-szimmetriát mutat, a tigrisek csíkosak, a hiénák foltosak. "Az emberi értelem és kultúra formális gondolati rendszert dolgozott ki a minták felismerésére, osztályozására és hasznosítására. Ez a matematika." - állapítja meg a szerző. E minták és a matematika segítségével közelebb juthatunk a természeti törvények titkainak megismeréséhez.
Irving Stone – Michelangelo
Regényes életrajz
„Dávid csak egyedül állhat a talpazaton… Ha a véres fej nincs ott, Góliátnál nagyobb ellenségek legyőzésének diadalmas szimbóluma lehet… Az ő Dávidja nemcsak erős harcos, de az emberi szellem, a lélek és értelem gigásza is, nagyot mer az élet minden vonatkozásában…”
„Megvan hozzá az esze, akarata, belső ereje, hogy egy új világot teremtsen és betöltse azt az emberi szellem alkotásaival. Az ő Dávidja Apolló lesz, de több, mint az, Héraklész lesz és Ádám, de sokkal több azoknál – az ember legtökéletesebb megvalósulása lesz, aki egy értelemmel és emberséggel áthatott világban fejti ki a maga erőit…” – És megszületett az utolérhetetlen szépségű, erőt és értelmet sugárzó szobor, hogy Firenze és a reneszánsz szimbólumává válva, századokon át hirdesse egy izgalmas, véres küzdelmekben és hatalmas szellem: tettekben egyaránt bővelkedő kor eszményeinek s egy nagy alkotó teremtő erejének csodálatos találkozását.
Stone hatalmas felkészültséggel, nagylélegzetű, sokrétű reneszánsz korképet festve kíséri végig Michelangelo eseményekben, szenvedésekben és sikerekben gazdag életútját. Szakemberek számára is sokat mondóan, rendkívüli gondossággal követi nyomon a nagy alkotások elkészülésének minden fontos állomását, kitérve a freskófestés, a márványfaragás és a márványbányászás megannyi izgalmas technikai kérdésére.
A legnagyszerűbb azonban Stone regényében az, ahogyan a nagy alkotások szellemi mondanivalójának megszületését, Michelangelónak a rendkívüli intellektuális feszültségű szoboróriások alkotójának, a gondolatok kifejezéséért és az azoknak legmegfelelőbb formai megoldásért vívott harcát eleveníti meg.
Elsősorban ezért lesz izgalmas olvasmány Stone könyve mindenkinek, aki szereti a művészetet és szeretné egyre értőbben csodálni a nagy alkotásokat.
Irwin Shaw (1913-1984) ízig-vérig színpadi szerző, akinek darabjai új témákat és új színt hoztak a modern amerikai drámaírásba, nevét azonban Oroszlánkölykök című regénye nyomán ismerte meg a világ, amint a második világháborúról szóló terjedelmes, de könnyed, olvasmányos stílusban megírt mű hamarosan számos nyelven megjelent, így magyarul is, először 1958-ban, s azóta több magyar kiadást is megért.
A háborúban önkéntesként részt vett író három katona - egy német náci, egy amerikai értelmiségi és egy üldözött zsidó - párhuzamos élettörténetén keresztül mutatja be a szövetségesek nyugati hadműveleteit, az amerikai hadigépezet működését, a kaszárnyák hétköznapjait és a partraszállás drámaian izgalmas óráit.
Lebilincselő meseszövése, nagyszerű jellemábrázolása, s nem utolsó sorban saját élményei teszik hitelessé történetét és hőseit, kiknek sorsában megrázó erővel rajzolódik ki a háború lélektana. Ezért vált Shaw regénye a műfaj egyik legnépszerűbb darabjává, amely több nemzedék mindmáig felejthetetlen olvasmánya maradt.
Isaac Bashevis Singert, a Rabszolga és A sátán Gorajban című regények Nobel-díjas szerzőjét ezúttal mint novellaírót mutatjuk be az olvasóknak. Elbeszélései a korai lengyelországi élményekből, a lengyel-ukrán-zsidó folklórból, misztikából, majd a kivándorlás keserű és kalandos éveinek élményanyagából táplálkoznak. Singer 1904-ben, az akkor Oroszországhoz tartozó Radzynim városkában született. A család hamarosan Varsóba költözött. Apja, nagyapja foglalkozása után Isaacot is rabbinak szánták, ő azonban 1935-ben kivándorolt Amerikába, ahol egy jiddis hetilap cikkírója, majd rovatvezetője lett. Könyv alakban először regényei jelentek meg, novellái előbb jelentéktelenebb, majd egyre rangosabb lapokban, végül kötetbe gyűjtve láttak napvilágot. 1982-ben jelent meg elbeszéléseinek gyűjteményes kiadása.
Singer zsidó író. Egyfelől azonosítja magát írásainak világával, másfelől föléje is emelkedik, látja gazdagságát, de szűkösségét is, szereti, de bírálja is. Életművét nem lehet irányzathoz vagy programhoz kapcsolni. Különös, kortalan író, aki zárt és egynemű világát végtelen színigazsággal írja meg. Életművének a mese éppoly szerves része, mint realista elemekből épülő mai történetei, az allegória éppúgy természetes műfaja, mint az abszurd novella, írásaiban szellemek, kísértetek éppolyan kedves közvetlenséggel fecsegnek, sűrgölődnek, mint a hús-vér emberek. Kötetünk szemléltető képet ad erről a hosszú, változatos és gazdag írói pályáról.
Az író a múlt század végi Lengyelországba kalauzolja az olvasót. Hőse, Jasa Mazur, vagy ahogy szülővárosán kívül emlegetik, a lublini mágus, foglalkozására nézve cirkuszi mutatványos. Zsidó létére életvidám, bohém, nőbolond ember, hűséges felesége, Eszter mellett számos szeretőt tart, köztük Magdát, cirkuszi partnerét, Zeftelt, a víg özvegyet,s van egy nagy szerelme is, Emilia, egy varsói professzor özvegye, akit szeretne feleségül venni, hogy aztán vele és lányával Olaszországba költözzön. A hitehagyott zsidó mutatványos a regény indulásakor az élet királyaként jelenik meg, tisztes körülmények között él, gavallérkodik, élheti világát. Ez a világ azonban hamarosan befelhősödik: zűrzavaros, többfelé folytatott élete reménytelenül összekuszálódik. Magda, a barátnője féltékenységében öngyilkos lesz. Az Emiliával kötendő házasság kedvéért megkísérelt betörése kudarcot vall…