"Rendben van, züllött alak vagyok. Egyébként is megfigyeltem, hogy aki reggel rohadtul érzi magát, ám estére teli van álmokkal, ötletekkel, és majd szétfeszíti az energia - hát az bizony szörnyen züllött ember. Reggeli rosszullét, esti szárnyalás - errõl ismerszik meg a züllött ember. Ellenkezõ esetben azonban, ha valaki már kora reggel összeszedi magát és teli van reményekkel, estére viszont gyengeség keríti hatalmába, nos, akkor biztosan aljas, önzõ, középszerû emberrel van dolgunk. Undorodom az ilyen embertõl. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ocsmánynak találom." (A szerzõ)
A magát Rabelais, Sterne, a korai Dosztojevszkij és elsõsorban Gogol örökösének valló Jerofejev (1938–1990) kisregénye 1970-ben két gépelt példányban látott napvilágot, s az író hazájában a nyolcvanas évek végéig szamizdatban terjedt – miközben külföldön, 19 nyelvre lefordítva, világhírnévre tett szert.
