Vizsgálódásaim során már korábban is sokat törtem a fejemet, s alighanem mindig fejtörést fog okozni, miért van az, hogy Görögország ugyan egyazon éghajlat alatt fekszik, és a görögök mind hasonló neveltetésben részesülnek, a lelki alkatunk mégsem azonos. Ezért én, Polüklész[1] – mint aki huzamos ideje figyelem az emberi természetet, és kilencvenkilenc esztendőt értem meg, azonkívül sok és különféle természettel kerültem kapcsolatba, és aprólékos gonddal összehasonlítottam a derék és a hitvány embereket –, szükségesnek éreztem könyvben megírni, hogyan viselkedik mindegyikük az életben. Bemutatom hát neked fajtánként, hányféle jellem tartozik a két csoporthoz, és melyiknek milyen a szokványos magatartása: mert úgy vélem, Polüklész, derekabbak lesznek a fiaink, ha olyan feljegyzések maradnak rájuk, melyek útmutatásával a legjelesebbek társaságát és barátságát fogják majd választani, hogy ők se legyenek alábbvalóak. De hadd térjek máris a tárgyra: te csak kövess nyomon, és jól figyelj, vajon jól beszélek-e. Először a tettetés képviselőiről fogok szólni, mellőzve a bevezetést és a téma körvonalazását. Kiindulok tehát elsőnek a tettetésből és annak meghatározásából, aztán pedig lefestem, milyen a tettető, és melyik csoportba sorolhatjuk; s ugyanígy igyekszem majd a többi lelki hajlamról is, ahogyan elterveztem, fajták szerint világos képet adni.
