Amióta Philip Roth az Isten veled, Columbus-szal (1959) elindult a világhír felé, tizenhat műve jelent meg. Nagy port vert fel szinte mindahány, egy-kettő pedig kifejezetten kultúrbotrány lett, amiért pedig Amerikában igencsak meg kell dolgozni. Rothot a korai sikerrel egy időben mindjárt komoly szemrehányások is érték – leginkább zsidó (kispolgári) körökből. Öngyűlölettel, zsidógyűlölettel, antiszemitizmussal, mazochizmussal, szadizmussal, perverzitással és hasonlókkal vádolták – amin a leginkább és legőszintébben maga Roth csodálkozott, aki egyáltalán nem úgy gondolta, nem úgy értette, nem úgy akarta, ahogy körülötte – szemmel láthatóan – mindenki más. A tények, a 17. mű, ezzel a problémával foglalkozik. Roth megpróbál rávilágítani a sokakat foglalkoztató kérdésre: meddig fikció és honnan kezdve önéletírás az, ami regényeiben annyira felzaklatta a kedélyeket, hogy olvasói sokszor úgy hitték, akiről a regényíró regényt ír, az nem más, mint Philip Roth, a híres-hírhedt regényíró. Az is meg nem is: ez derül ki az író önéletírásából. Nem szigorú értelemben vett önéletírás persze ez sem, nem lépésről lépésre sorolja fel Roth életének jelentősebb eseményeit, hanem négy, számára jelentős tényre összpontosít. A tények mindenki érdeklődésére számot tarthat, aki Roth eddig magyarul megjelent művei, A szellem árnyékában, A megszabadított Zuckerman, A Portnoy-kór és az Anatómialecke valamelyikét kezébe vette.
