– Daniel Skagen? – kérdezte egy hang; fiatal férfié lehetett.
– Igen – feleltem. Hiszen tényleg én voltam.
– Egy úr szeretne önnel beszélni. Most megy fel a lifttel. Egyedül van, és nincs nála fegyver.
Mi a fene ez, csapda? Egy pillantás az ajtóra és a zárakra – minden rendben. Ösztönösen a falnak vetettem a hátamat. Ha a konkurencia küldött ide pár fiút, hogy kikészítsenek… De akkor aligha telefonálnának.
– Ki az? – kérdeztem.
– Majd bemutatkozik.
Hallottam, hogy a lift feljött és csattanva megállt. A régi bérház kőfolyosóján közeledő léptek kopogtak. Akkor már pisztollyal a kezemben lapultam a falnál.
