A kétkötetes „Szentek és kalandorok” – amely az Árpád-házi királyok és királynők, fattyú gyermekeik és a királyi szeretők, valamint persze a sokat hányatott ország történetéről szólt – sikere után a szerző és a kiadó úgy döntöttek: folytatják. Hiszen a következő évszázadokban is ezer és ezer olyan esemény történt, amit az iskolákban nem tanítanak, amelyek színes, élvezhető képet adnak a régi történésekről. Nem évszámokat és szoborszerűen merev „történelmi alakokat” ismerhet meg az olvasó a könyvek lapjairól, hanem hús-vér nőket és férfiakat, akik a maguk idejében is sokszor úgy gondolkoztak és cselekedtek, mint a maiak. Sokszor lerázták volna a korszak bilincseit, közben mégis folyton annak korlátai között vergődtek. A sorozat hősei nem kitalált figurák, a szerző régi krónikák és más források alapján elsősorban azok élettörténetét rajzolja meg, akik egykor irányították Nagy-magyarországot, akik szerettek és gyűlöltek, éltek és haltak, törekedtek valami jóra, olykor rosszra. Akik emberek voltak.
