„A menet továbbvonult. Most Yamornak volt olyan érzése, hogy figyelik őket. Körülnézett, de semmit sem látott. Aztán mégis... Hirtelen árnyék borult rájuk. A férfiak meglapultak. Szétnéztek. Semmit sem láttak, ám a mennyezetről egyenletesen áradó fény váratlanul eltűnt, és...
Vantának torkán akadt a hang. A legszívesebben sikoltott volna, de csak némán tátogott.
A magasból egy hatalmas emberi kéz ereszkedett alá. Előttük feküdt végig a fű vön. Akkora volt, mint egy kisebb ház. A test többi részét nem láthatták, valahol a távoli hegyekben lehetett, eltűnt a ködös-párás messzeségben..."
Kozmopol-9 1990/11
