Részlet a könyvből: A Homorod völgyéből emelkedik ki az a bazalthegy, melyen Kőhalom vára áll, nem messze Brassótól. Nem volt sohasem amolyan parádés vár, hol kevély várurak székeltek volna. Nagy ősök arczképei soha sem függtek a falakon, büszke czímereknek, száz csatatérről összehordott kopjáknak, pajzsoknak semmi nyoma sincs itt. Ez a vár nem épült dölyfös vakmerő olygarcha számára, hanem egy szerény ügyefogyott emberke építette a maga részére. S ennek a neve Ijedelem. (Látszik ebből is, hogy már közel járunk Brassóhoz!) Kőhalom helységének német lakói emelték Kőhalom várát közköltségen, hogy veszedelmek idején legyen hova menekülniök, biztos helyre lerakniok féltettebb kincseiket, hogy odaküldhessék asszonyaikat, gyermekeiket, ha baj van. S baj ugyan elég volt mindig a kies Erdélyországban. Valami nagyobb történelmi múltja nem volt a várnak. Szerény polgári külseje nem takar fényes szerepet. Hanem erősnek elég erős volt s ez kitűnt 1323-ban, mikor Hening szász ispán fellázadott Róbert Károly királyunk ellen. Tamás vajda ekkor legelőbb is Kőhalom várát fogta ostrom alá, s az igen sokáig védte magát.