"Nyugodtan sétálva indult el a pázsiton. Éppen a lépcsőhöz ért, amikor éles sikoltás verte fel a házat. Ez a hang, mint a késpenge, szinte belevágott a csendbe. Aztán fölhangzott újra, majd harmadszor is…
Az ajtó sarkig tárult, Emmeline rohant ki rajta. Még mindig rémülten sikoltozott, fehér kötényén vörös gyümölcsfoltok éktelenkedtek.
– Segítség! Meggyilkolták! – jajgatott, két vörös kezét kétségbeesetten emelte az égnek.
Adela megtorpant. Az olló csattogása is elnémult. Még a madarak is riadtan hallgattak el. És a rémült csöndben Emmeline újra felsikoltott:
– Gyilkosság! Agyonlőtték!"
