Gyönyörű, a felkelő nap sugaraitól átszőtt, tavaszi reggel virradt ránk. Korán keltem. Az asztalomnál ültem, rendezgettem az írásaimat, miközben a függöny résein beszűrődő fény kedvesen üdvözölt: Grüss dich Gott!
Ekkor kintről lépteket hallottam. Feleségem, a „Kedvesem” igyekezett fel hozzám, mint mindig ezekben a hajnali órákban. A napi postát hozta fáradhatatlanul, és valami csodálatos finom kávét! Ez nálunk már szertartás volt. Leült velem szemben az asztal elé, biztonságba helyezte a tálcát a csábító aromát illatozó kancsóval és két csészével. Csak ezután üdvözöltük egymást Töltött, majd hozzálátott a levelek felbontásához, s a varázslatos nedű kortyolgatása közben, sorban felolvasta mindet. Amelyiket fontosabbnak ítélt, azt a végére hagyta
