Az első igazán nagy Hold-regény a francia Jules Verne tollából született meg, két kötetben: az Utazás a Holdba 1865-ben, az Utazás a Hold körül pedig 1870-ben. Ez már valódi science-fictionnek tekinthető részletes tudományos leírásokkal és a kor technikai színvonalának továbbgondolásával. Verne hősei egy óriási, földbe ásott ágyúból lövetik ki magukat egy üreges lövedékben, melyet az űrutazás minden kellékével fölszereltek, és kényelmesen berendeztek. A regény még a súlytalanság állapotát is leírja, valamint annak hatását az emberre. Az már nem a szerző hibája, hogy a kilövés általa megjövendölt módszere utazóit palacsintává lapította volna az első pillanatban.
Az angol Herbert George Wells igen eredeti, és ízig-vérig SF ötlettel állt elő 1901-ben megjelent, Emberek a Holdban című regényében: az ő tudós főszereplője egy antigravitációs tulajdonságokkal rendelkező, új anyagot állít elő, ennek segítségével hagyja el a Földet, és meg sem áll égi kísérőnk felszínéig. Később aztán a felszín alá is behatol, és ott egy egész civilizációt fedez föl.
Ezzel eljutottunk a lengyel Jerzy Żuławski most következő regényéhez. Az 1903-as Ezüstös mezőkön csupán nyitánya az ő nagy Hold-trilógiájának, mely azonban kevésbé szól a felfedezés nagy kalandjáról, sokkal inkább egy érzékeny emberi drámával szembesíti olvasóit.
