Részlet a könyvből:
"Ennek a szokatlan vallomást tartalmazó könyvnek a szerzője egy híres sebész volt. Azt mondom - volt, mert már nincs többé. Egy súlyos betegség, amelyet évekig tartó angliai működése után hozott haza magával Egyiptomba, időnek előtte vitte a föld alá. Kis fehér házban lakott, amely fákkal és virágokkal beültetett kerttől körülvéve, a sivatag szélén állott. Hogy a valóságos nevét el ne áruljam, a házat Ain Quamar-nak fogom nevezni. Szomszédja voltam és már évek óta laktam tőle alig kőhajításnyira, amikor végre véletlenül egyszer kerti fal mögött megpillantottam. Magas lovon ültem és ennél fogva módomban állt szerénytelen pillantással átnézni a fal fölött. Ő maga nyugton feküdt és a térdére támasztott nagy blokkra írt valamit. Engem az arckifejezése ragadott meg. Ez az arc fiatalosnak hatott, de már rajta volt a pusztulás bélyege és valami aranyló sápadtság borította be. Háromszor lovagoltam el a fal mellett és mindannyiszor hasonló helyzetben láttam ezt az idegen férfit. Negyedik alkalommal felálltam a kengyelben és hangos kiáltással üdvözöltem. Pápaszemén keresztül felpillantott rám. Kérem, kerüljön beljebb, barátságos vándor! - mondtam s komoly arcát olyan vidámra derítette egy meleg mosoly, hogy ez rögtön mély benyomást tett rám. Leszálltam a lóról, a kertajtót kinyitották előtte és egy berber szolga széles vigyorgással betessékelt. Így ismerkedtem meg dr. Ibrahimmal. Kis idő múlva megismertem a feleségét is. Malakahnak nevezte, ami angyalt jelent. Feltűnően szép asszony alig lehetett több harminc évesnél. Arca az ókori egyiptomi nők szabályos, klasszikus vonásait mutatta. Párisi akcentussal, kifogástalanul beszélt franciául.A fülében két nagy gyöngyöt viselt."
