Nem hittem a Sors hatalmában.
Még akkor sem, amikor egy éjjel kigyulladt a fogadó, amelyben megszálltam. Pedig annak köszönhettem a jégszemű varázslót, akivel megosztottam a következő hét esztendőt.
Még akkor sem, amikor egy fegyvertelen elf önként ajánlkozott a testőrül. Szokásaiban nem hasonlított népe többi tagjára, ráadásul folyékonyan beszélt minden emberi nyelven… kyrül is.
Még akkor sem, amikor mindhármunk útját keresztezte egy zöld fényű mellvértet viselő shajaran – a kyr kártyavető pedig örökre megváltoztatta mindannyiunk életét.
Nem hittem a Sors hatalmában. Eddig.
