„Madame Baleine elsápadt.
Destin ránézett, majd az orvos után indult.
A rendelőben talált rá, amint remegő kezekkel kutatott a szekrényekben és fiókokban.
Feldúltan fogadta a felügyelőt, kezével hajában túrt.
– Eltűnt – közölte döbbenten. – Egyszerűen érthetetlen.
– Hol tartotta?
– A mérgek közt, természetesen.
– És a szekrényke kulcsát a kulcscsomóján tartotta?
– Nem, az íróasztal oldalfalán lógott, egy rejtett helyen. Csak Madame Reigner tudott róla, az asszisztensem. De érte tűzbe tenném a kezem.
Az íróasztalhoz lépett.
– Itt van! – kiáltott fel. – Igen, de a Scopolamin eltűnt – tette hozzá tanácstalanul…”
